Az ingatlanos és a fejvadász esete a szegény ember egyszem fiával....

Először is le kell szögeznem, hogy az alábbiak saját szomorú tapasztalataim írásos manifesztációi!

Manapság se lakást venni se új állást találni nem könnyű. Még szerencse, hogy mindkettő támogatására egy egész üzletág épült fel! Még Magyarországon is! De valóban segítenek?! És ha igen akkor kinek?
Ha az ingatlant piaci szereplőket vizsgáljuk akkor a következő anomáliát tapasztaljuk: ha az ember el akar adni ott rögtön tucatnyi ingatlanos zaklatja, hogy hadd vegyék fel az ingatlant a saját adatbázisukba, hogy majd azzal segítenek eladni a lakást ill. házat. Furcsa mód ugyan ezek emberek már sokkal kevésbé aktívak akkor, amikor vevőként jelenünk meg a piacon. Ha a saját példámból indulok ki, ott a lakáskeresés úgy működött, hogy a párommal órákat töltöttünk a gép előtt, csak azzal, hogy lehetséges lakásokat találjunk. Ha találtunk is egyet és az esetleg ingatlanosnál volt hirdetve ott elkísértek minket az eladóhoz, majd jól nem történt semmi. Bárcsak annyi millióm lenne ahányszor ajánlottak lakást egy esetleg meghiúsult üzlet után. Nagy büdös zéró, ennyi hívást ill. ajánlatot kaptam. Persze azért eladóként sem kellene magunkat abban a hiú ábrándban ringatni, hogy eladó lakásunk promótálásában sűrűn telefonálnának, hiszen, aki lakást vagy házat akar venni, úgyis nézi a hirdetéseket, majd felhív. Ebből aztán gyorsan kiderül, hogy nagyon jó kis profitot lehet realizálni azzal, hogy felépítek egy adatbázist és fogadom a hívásokat.
No nézzük van-e bármilyen párhuzam az álláspiacon. Szerintem van, nem is kevés! Az eladó itt a munkáltató a vevő pedig a munkavállaló. Az eladó itt is agyontámogatott míg a vevővel a legkevésbé sem foglalkoznak. Bár itt is mint az ingatlannál is egy bizonyos szint/ár felet megváltozik a szolgáltatás minősége, de legyünk őszinték, halandó ember kategóriában ez nem érvényesül.
Nos alapvetően a fentieken nem is kell nagyon meglepődni mert mindig az eladó fizet, de nagyon nem mindegy, hogy mennyi idő után fizet és hát elértük azt a pontot, ahol én többet, jóval többet várnék azoktól az emberektől, akik kezében összefutnak az kínálat és a kereslet szálai. Mi lenne ha picit többet dolgoznának azon, hogy összekötnék ezeket a szálakat ahelyett, hogy adatbázist építenének?! Az a fura, hogy a választ is tudom: gyorsabban egymásra találnának az eladók és vevő, DE többet kellene dolgozni, azt meg ugye senki nem szeret.
Mi marad hát nekünk földi halandóknak aki vagy lakást vennénk vagy új munkát vállalnánk? Nos a kemény, kétkezi munka....kitartóan...:) Hajrá!!

Nos mai kérdésem a nagyvilághoz: melyik közhely az erősebb illetve melyiket kellene követni?

1) Az embernek követni kell az álmait és mindent meg kell tennie azok eléréséért
2) Az embert akkor találják meg a dolgok, amikor nem is keresi őket igazán

Nos akkor most mi van?

Mi az a pont, amíg azt mondod, hogy érdemes küzdeni, dolgozni, szenvedni egy cél érdekében, amíg hiszel abban, hogy igen csinálni kell és majd jön az elismerés vagy nyeremény vagy győzelem vagy akármi? Meddig követi az ember az első tanácsot és mikor jön el az a pillanat, amikor beletörődve vagy álmai feladására kényszerül, vagy stratégiát váltva a második számú iránymutatás mentén, stratégiailag nem csinál semmit. Hiszen akkor soha nem kellene semmit csinálni és mégis mindenki sikeres lenne, sőt annál sikeresebb minél inkább nem csinál semmit. De ebben az esetben miért is történne bármi??!! Mi indítaná el a dolgokat? A "sült galamb" nem repül bele csak úgy az ember szájába! (Vagy maximum akkor ha utálja a sült galambot.) De akkor miért gondolják általában az emberek azt, hogy akkor történnek a dolgok amikor nem tesz értük semmit?!
Nos az én racionális válaszom az átfutási idő lenne. Higgyük azt, hogy a dolgoknak kifutást kell hagyni, tehát a nyerő stratégia mégis csak az, hogy keményen kell dolgozni és türelemmel várakozni...na de meddig? :)

Nos alig keltettem életre első blogomat, rögtön jött is egy fura érzés, hogy hmmm talán mégsem kellene ezt projektet pont ezzel a címmel futtatni. Zsenialitás?? Picit nagyképűnek tűnik, nem? Igen, annak tűnik :)
Vajon van nekem zseniális gondolatom? Mert ha az ember elkezd azon töprengeni, hogy ki is voltak a történelem nagy zsenijei olyan nevek fognak az eszébe jutni mint Newton, Darwin, Mozart, Churchill vagy Martin Luther King.
Nagyképű lenne azt állítani, hogy a blogomat olvasók hasonlóan zseniális, egyedülálló vagy világmegváltó gondolatokkal fognak találkozni. (Bár az ötletek nagyságát sokszor csak az idő dönti el :) )
Na szóval két választás állt előttem:
1) Egy mozdulattal törlöm a zsenialitást vagy,
2) Rögtön az elején leszögezem, hogy itt maximum érdekes felvetések, magánvélemények illetve pici okosságok látnak napvilágot.
A döntésem a második megvalósítására estett legfőképpen azért mert olyan jól bepromótáltam ezt a kezdeményezést, hogy már kár lenne érte.
Nos remélhetőleg az okosságok is hamarosan jönnek. :)

Zsírkirály!

Webes arc lettem, aki megosztja a legzseniálisabb gondolatait :)