Nos mai kérdésem a nagyvilághoz: melyik közhely az erősebb illetve melyiket kellene követni?

1) Az embernek követni kell az álmait és mindent meg kell tennie azok eléréséért
2) Az embert akkor találják meg a dolgok, amikor nem is keresi őket igazán

Nos akkor most mi van?

Mi az a pont, amíg azt mondod, hogy érdemes küzdeni, dolgozni, szenvedni egy cél érdekében, amíg hiszel abban, hogy igen csinálni kell és majd jön az elismerés vagy nyeremény vagy győzelem vagy akármi? Meddig követi az ember az első tanácsot és mikor jön el az a pillanat, amikor beletörődve vagy álmai feladására kényszerül, vagy stratégiát váltva a második számú iránymutatás mentén, stratégiailag nem csinál semmit. Hiszen akkor soha nem kellene semmit csinálni és mégis mindenki sikeres lenne, sőt annál sikeresebb minél inkább nem csinál semmit. De ebben az esetben miért is történne bármi??!! Mi indítaná el a dolgokat? A "sült galamb" nem repül bele csak úgy az ember szájába! (Vagy maximum akkor ha utálja a sült galambot.) De akkor miért gondolják általában az emberek azt, hogy akkor történnek a dolgok amikor nem tesz értük semmit?!
Nos az én racionális válaszom az átfutási idő lenne. Higgyük azt, hogy a dolgoknak kifutást kell hagyni, tehát a nyerő stratégia mégis csak az, hogy keményen kell dolgozni és türelemmel várakozni...na de meddig? :)